Anne nélkül - ellenfeny.hu

Anne nélkül
Martin Crimp: a.N.N.a – Merlin Színház
Fehér Anna

Az a.N.N.a kortárs angol dráma, pontosabban úgynevezett új dráma (new european drama, new writing Martin Crimp 1997-ben írt eredeti darabjának címe Attempts on Her Life, amit most Merényi Anna fordításában és Göttinger Pál rendezésében új néven mutattak be a Merlin Színházban. Különösebb meglepetés nem érhet bennünket, minden hiányzik belőle, aminek egy új drámából hiányoznia kell: nem épülnek fel figurák a játék során, a cselekmény egymástól elszakadt szálakká foszlik szét, és a történetért a nézőnek sziszifuszi küzdelmet kell folytatnia. Ugyanakkor minden benne van, aminek meg kell lennie: intertextualitás, média, globális és politikus látásmód, önreflexió, szex, magány, brutalitás és humor. …)

A színlapon azt kérdezik tőlünk, hogy ki is az az Anna, Anne, Anny, Ánya? Ezt az előadás címe – az a.N.N.a – találóan megválaszolja. A darabokra tört Anna név magát a drámát jelöli, épp úgy, ahogy a benne nyüzsgő Annák sem mások, mint megírt, vagyis inkább körülírt, elmesélt figurák, szavakkal keresgélt helyes megfogalmazások, hang- és képzeletjáték, betűk sora. Lacan is azt mondja, hogy az emberi szubjektumot a nyelvbe való belépés hozza létre. Ugyanakkor az a.N.N.a tükör név. A dráma és az előadás is egyértelműen játszik azzal, amit Hemuth Plessner a következő képen fogalmazott meg: „Minden énnel szemben ott a másik én. […] Az ember úgy ragadja meg a másikban a másikat, mint önmagát, mert önmaga a másik is.” Az Attempts on Her Life-ban szereplő Annák tehát nem mások, nem másolatok, nem reprodukálhatók, csak leírhatók. És úgy, ahogy minket, egymást is tükrözik.

Göttinger Pál fiatal rendező, aki tavaly kapott diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és azóta már a második kortárs angol drámát állítja színpadra. Előző rendezése, Dennis Kellytől a Love and Money, amit Kukorelly Endre beválogatott a POSZT műsorába. Már a Love and Money-val megtalált színpadi egyszerűséget tovább folytatja, fejleszti ez alkalommal. Izsák Lili díszlete félkörívben sorakozó néhány méter magas kartonpapír hengerekből áll, majd egy járást szabaddá téve, valamivel előrébb két henger között egy vetítővászon feszül. Ez a falfaktúra kijelöli a csupasz játéktér határát, aminek ürességében mikrofonállvány vagy székek adnak csupán kapaszkodót a színészeknek, ezzel is megmutatva narrátor jellegüket. A szöveg egyértelmű fölényét vetített feliratok erősítik, a dráma fejezeteinek címeit írják ki – kissé zavaró – betű-helyreáramoltatással. Emellett viszont absztrakt vagy a történetet alátámasztó igényes videóvetítés színezi a díszlet letisztultságát. Olykor pedig árnyjátékot láthatunk. Az előadás elektronikus zajzenéjéért Sőrés Zsolt a felelős, emellett hegedűn is játszik, bár a húrok rezgését is gépek hullámoztatják a térben, elnyújtott drámaisággal.

Fotó: Izsák Lili

Már az első önreflexív jelenet felhívja a figyelmet a színház technikájára. A színészek elegáns, vajszín, fehér, barnásszürke ruháikban a színpad jobb oldalán, a díszleten kívül lépnek be a térbe. A hatalmas keverőpult mellett megállva elkezdik ízlelgetni a dráma szövegét. A rögzített szöveg ugyanis írói vázlat, kísérletezés, gondolatfutamok összessége. Szóba elegyednek a pult mögött ülő zenésszel. A dialógus a dráma műfajának fő formája, de ez esetben elbeszélnek egymás mellett, így a történet alanya szükségszerűen elveszik. Ahogy ezt a következő jelenet bizonyítja: a színészek belépnek a díszlet mögé, árnyjátékot láthatunk, egy telefonkagylót kézről kézre adva üzennek Anne rögzítőjére. Mindenki más ügyben keresi: kocsi lízing, anyai aggódás, szextelefon, Anne viszont semmire nem reagál, elveszett. Ekkor még azt hihetjük, egyazon emberhez beszélnek, de később kiderül, hogy minden egyes telefonáló más-más történetet indít útjára.

Az előadás legérdekesebb momentuma a színészi játék, és egyben az este legkiemelkedőbb teljesítménye is a színészeké. A legtöbb jelenetben ketten vannak a színen, ám egymással való interakciójuk szinte minden esetben a szövegmondásra korlátozódik. A játék legtöbbször kifelé forduló, a közönséghez szól, nekünk mesél. Jó példa erre, mikor Branák László és Ollé Erik egy novellán vagy forgatókönyvön dolgozik: egymás szavába vágva, egymást kiegészítve építik fel Anna történetét, aki egy olyan férfit szeretett szenvedélyesen, akivel ideológiailag messze nem értett egyet. A két színész egymással szemben ül, köztük egy kettéágazó mikrofonállvány, ám a mikrofon helyén apró, beültetett kamera van, mely felváltva mutatja izgatottan töprengő arcuk. Tehát hiába ülnek egymással szemben, mégis nekünk mesélnek. Míg a dráma a szöveget fogalmazza, az előadás „töltőtoll kamerájával” leköveti az alkotást. Ehhez a kifelé forduláshoz erős színészi jelenlét kell. Expresszív játszókra van szükség a nézők megragadásához, megszólításához, de karakteresnek is kell lenniük, hogy a változatos hangnemeket összetartsa személyiségük. Ilyen előadó például Scherer Péter, de a többiek is mind jól megállják a helyüket. A színész nem támaszkodhat képlékeny figurájára, magából kell erőt merítenie, a saját kiállását kell felmutatnia. Magára a színészetre is reflektálnak az előadásban a gyakori súgással: míg valaki a reflektorfényben beszél, a társa hátul segít neki, szájába adja a szöveget, vagy fordítja, amit mond. Botos Éva például rendkívül szuggesztíven énekel Annáról, de szövegét papírról olvassa.


Urbanovits Krisztina, Botos Éva - Fotó: Izsák Lili

Az összes történetszálat felfejteni ezúttal nincs mód, de két jelenet egymás mellé helyezésével, leírásával talán érzékelhető Anna hiánya és jelenléte az előadásban. Az egyik jelenetben egymás mellé ül Botos Éva és Urbanovits Krisztina, kényelmesen elhelyezkednek, felhúzzák lábukat, kezükben bögrét tartanak, és komótosan kortyolgatnak, miközben tágra nyílt szemekkel, merőn bámulnak a közönségre. Kissé affektálva, csodálkozón beszélgetnek Ányáról, egy nőről, akinek arcáról is le lehet olvasni szörnyű tragédiáját. Olvasnak az arcáról, de ő maga sehol. Megtudjuk róla, hogy gyerekkorában faluja szokása szerint elneveztek róla egy szilvafát, de a háborúban letarolták az egész ligetet a tankok, fiát lelőtték, lányát felgyújtották. Lassan bontakozik ki a jelenet abszurditása: a két nő tévét néz, valamiféle ismeretterjesztő adó katasztrófahajhászó műsorát kommentálják. A felismeréssel hirtelen kizökkenünk szerepünkből, mi nem két mulatságos nőt nézünk, hanem rajtuk keresztül nézzük Ányát, de nem látjuk. Azonosítanak a tévénézővel, vagy másképp fogalmazva a tévénéző nők a tévéképernyővé váltak számunkra, így Ánya története szükségszerűen torz lesz. Egy jóval későbbi jelenetben Urbanovits Krisztina áll a tér közepén, egy nőről beszél harmadik személyben, aki a repülőtérre tart, katonák ellenőrzik az úton, csomagtárójában két fekete nejlon zsák. A katonák helyett beszél a színésznő: azt hiszi ez a nő, hogy csak úgy elrepülhet innen, lebombázták a kifutópályát. Eközben Scherer egy hosszú rúd végén lévő apró kamerával pásztázza Urbanovits arcát, testét. Kivetítik a képét a vászonra. Azt a nőt látjuk most, akit a két kávét kortyolgató nő lesett a tévében? A színésznő arcát nézzük, aki mesél, vagy Ánya vonásait, akiről mesél?

A színészek kulcsszerepét mutatja az is, hogy úgy szakad vége az előadásnak, hogy a mesélők nem hajlandóak tovább narrálni a szájukba adott szavakat, elmaradoznak a színpadról, majd egyszerre visszatérnek, és saját mondataiba fojtják az előadást: egyszerre beszélnek, míg elsötétül a színpad.

Martin Crimp: a.N.N.a (Attempts on Her Life)

Fordította: Merényi Anna

Látvány: Izsák Lili

Zene: Sőrés Zsolt

Videó: ExLex - Kálmán Mátyás és Szmieskó Zoltán

Dramaturg: Fancsikai Péter e.h.

Rendező: Göttinger Pál

Szereplők: Barnák László, Botos Éva, Ollé Erik, Scherer Péter, Urbanovits Krisztina

Helyszín: Merlin Színház

2008. 04. 20.
Hazudott: csak performansz volt a sok abortusz

* Index - ugyelet@mail.index..hu

| 2008. 04. 18., 15:21

Világszerte gyűlölködő kommentek ezreit váltották ki egy amerikai egyetemi hallgató készülő kiállításáról szóló hírek. A hölgy művészetként állítja be az abortuszt. Vagy valami mást?

A Yale egyetem egyik diákja bizarr művészeti projekttel állt elő. Aliza Shvarts [1] végzős hallgató jövő hétre meghirdetett kiállítása a beharangozó szerint azt mutatja be videófelvételeken, ahogy kilenc hónapon keresztül a lehető legtöbbször mesterségesen megtermékenyítette magát, majd olyan gyógyszereket szedett, amiktől elvetélt.

A kiállításon szerepelnek még képek a művésznőről, amint a kádban vérzik, és egy nagy adag, óriási műanyag felületen szétkent nyálkás folyadék, ami állítólag Shvartz abortusz utáni vérzésének és vazelinnek a keveréke (a vazelin azért kell, hogy a vér ne alvadjon meg). Efölé vetítik majd Shvarts elvetéléseiről készült videókat.

A kiállítás hírét több nagy portál (Drudge Report, Fox News és a Washington Post) is megírta, a blogokon és fórumokban megkezdődött a szörnyülködés és a művésznő becsmérlése. Mivel az alkotó a sajtóhír megjelentetése után nem reagált az újságírók megkeresésére, akik megerősítést vártak arról, hogy a kiállításra készített anyag valóságos-e, ezért tényként közölték, hogy Shvarts művészetet csinált a terhességből és terhesség-megszakításaiból.

Az emberkísérlet egy napig borzolta a kedélyeket, abortuszelleneseket és abortuszpártiakat egyaránt, ám a hír megjelenése után egy nappal az egyetem sajtóközleményt adott ki, miszerint az egész abortuszprojekt csupán Shvartz képzeletének szüleménye. Se nem termékenyítette meg magát, se nem vetetett el gyereket, és a vér sem a méhéből való.

Aliza Shvarts célja a projekttel pont az volt, hogy az emberek beszéljenek az abortusz kérdéséről, illetve arról, az ember teste és a művészet hogyan viszonyulnak egymáshoz, vagy hogy mi is valójában a művészet. Shvarts még egyetemi társait is felháborította, és a botrányt követően egy egyetemi tanári bizottság előtt kellett beszámolnia a projektről, ekkor derült ki számukra, hogy mindez nem is történt meg, hanem csupán performansz. Shvarts szerint ma már nem az számít művészetnek, amit a falra akaszthatunk, hanem az, amit mindennapjainkban átélünk, idézi a New York Sun. Mivel a projektnek az újsághír is részét képezi, ezért bármilyen is lesz a kiállítás, Shvarts egy ügyes médiahacket már így is fel tud mutatni.

Jelenetek és a hozzájuk tartozó idézetek

Minden üzenet törölve 

„Minden újabb háborús időszak kezdetével csak egyre kevésbé hittük el az egészet, hiába történt meg újra és újra. Minden alkalommal azt mondtuk, nem lesz semmi, vagy ha lesz is, gyorsan lemegy.” 
 

Szerelem és ideológia tragédiája

In a dualist way of thinking you got to take a side. Afterwards many of these experiences inspired me to look for something more than dualism. It’s the mind. The black and white. It has to be one thing. Because the mind can not stand it. 

„A duális gondolkodás egyértelmű állásfoglalásra kényszerít. A sok élmény arra késztetett, hogy ennél valami árnyaltabbat keressek. Az elme elvárja, hogy legyen a dolog fekete vagy fehér. Máskülönben nem hajlandó felfogni.” 

A magunkba vetett hit

You know the children who went out the cellars in Vukovar, after living there for months, being bombarded, they had grey hair.

„Tudtad, hogy a több hónapos bombázás után a vukovári óvóhelyeket elhagyó gyerekeknek ősz volt a haja?” 

They have nothing to do with the war and so on. Although then it gets complicated because these are the same people, who said: ’Oh, this fucking neighbour’ – and the other said: ’Ohyou fucking neighbour. I have a friend with a gun.’ And so they participated, everybody participated somehow.

„Hétköznapi emberek. Nem tehetnek a háborúról. De közben bonyolult is a helyzet, mert ezek ugyanazok az emberek, akik egymásra mutogattak, hogy ez a kurva szomszédNekem meg van egy haverom, akinek van fegyvere, stb. És így mindannyian részt vettek. Mindenki részt vett így vagy úgy.” 

A megszálló

Isn’t it funny, the war and crime are not two opposite words?

„Nem vicces, hogy a háború és a bűn nem ellentétes fogalmak?” 

Anya és apa

„Voltak ilyen hírek is, hogy óvodákat bombáztak. Persze, mert nem gyerekek voltak bent, hanem katonák, meg légvédelmi ágyúk.” 

So I had this feeling, what shall I do in Sarajevo. In some fucking Miramax, Channel 4 movie.

„Szóval nem értettem, mi keresni valóm van Szarajevóban valami kibaszott Miramax, Channel 4 filmben.” 
 

Az új Anny 

A szakszerűtlen használat garanciavesztést okozhat. 

Gázingacsatlakozó nélküli tankautóval üzemanyagot lefejteni TILOS! 
 

A nemz. Terr. Veszélye

(Because) who says who is a war criminal?

we have to be part of Europe, and we have to respect The Hague and The Hague said everybody were guilty, because otherwise it gets fucking complicated.

„Ki mondja meg, ki a háborús bűnös? Európa része vagyunk mi is, ezért tisztelnünk kell Hága szavát és Hága mindenkit háborús bűnösnek mond, különben rohadtul bonyolult lesz az egész.” 

„Én most azt mondom, nem lesz semmi, vagy ha lesz is, gyorsan lemegy.”

(ezt amúgy a koszovói helyzetre mondta – a Szerk.) 
 

Elég vicces

They discovered that even little children had PSP. For example postdramatic syndrome, so called Vietnam syndrome.

„Felfedezték, hogy még a kisgyerekeknek is poszt-traumatikus tüneteik voltak. Anélkül, hogy bármit átéltek volna a háborúból. Vietnám szindrómával kezelték őket.” 

It’s some indian mistics saying: ’Naty-naty’ It means: Neither this, nor that. So no choosing.

„Valamelyik indián törzs miszticizmusa mondja: Neti-neti. Ez valami olyasmit jelent, hogy sem-sem. Nem kell választanod.” 

Cím nélkül (100 szó)

I wanted to be a fuckin’ actor. In the middle of the war. It had no sense. It had fuckin’ no sense. I went to theatre and the theatre was disgusting. Because the reality was so strong. And I also fought for it very much.  

„Színész akartam lenni a háború kellős közepén. Semmi értelme nem volt. Kurvára semmi. Bementem a színházba, ami undorító volt, mert annyira erős volt a valóság. És mégis, komolyan harcoltam a célomért.“ 

It was somehow obligatory to have an opinion, because you can not stay out of reality. And I just couldn’t have an opinion.

„Kellett, hogy legyen véleményed, mert a valóságból nem vonhatod ki magad. És én egyszerűen képtelen voltam véleményt formálni.“ 

Furamód

But you know, you must have a kind of identity with the surroundings where you live.

„Tudod, muszáj valamennyire azonosulni a környezeteddel, a hellyel, ahol élsz.” 

So when I run away what do I do? Am I selfish and coward? Or am I just liberating myself from identities?

„Mit teszek azzal, ha elfutok? Önző vagyok és gyáva? Vagy csak felszabadítom magam az identitások alól?” 

Jungfrau (szó asszociációk)

And maybe, if there was no war, I wouldn’t have clear the things in my life.

„És talán, ha nem lett volna háború, sok mindent nem tisztáztam volna az életemben.” 

A vallomás

But there was another mistic, said: and-and. So, both things, because they exist. I understand both sides. It’s not the question of agreeing or justifying.

„Van egy másik indián mondás, mely szerint és-és/(is-is.) Mindkét dolgot elfogadom, mert mindkettő létezik. Nem egyetértés vagy ítélkezés dolga.” 

They don’t know where their grave is. A mother, lost husband and son, said: After twelve years I just want to know where can I take the flowers. I just want to know where they are buried. It doesn’t matter anymore, who killed whom. Stuff like this confuses me. They are somewhere buried. 

„Nem tudják, hol vannak a sírok. Egy anya mondta, aki a fiát és a férjét vesztette el, hogy Nem érdekel már, ki-kit ölt meg. 12 év után egyszerűen csak tudni akarom, hova temették őket, hova vihetem a virágokat. Az ilyesmi engem összezavar. Mert valahol tényleg el vannak temetve.” 

Pornó

So I had this feeling, what shall I do in Sarajevo. In some fucking Miramax, Channel 4 movie.

„Szóval nem értettem, mi keresni valóm van Szarajevóban valami kibaszott Miramax, Channel 4 filmben.” 

Now Bosnia is not anymore so good for films. Where do we go now? Soon in Somalia, but Africa is all the time on the agenda.

„Bosznia már nem elég érdekes a filmeseknek. Hova is mehetnénk forgatni még? Nemsokára talán Szomáliába, de mindenesetre Afrika mindig terítéken van.” 

Előre lefagyasztva 

(„A 2 csillaggal jelölt mélyhűtőtér megfelelően gyors lefagyasztásra nem képes, ezért abban csak előre lefagyasztott készítményeket tárolhatunk). A tárolási időt illetően a fagyasztott készítmények csomagjain megjelölt dátum a mérvadó, amennyiben hazaszállítás közben a készítmény nem olvadt ki. Amennyiben ez megtörténne, javasolt a haladéktalan felhasználás.” 

„Továbbra is egy 1922-ben kifogott példány a brit lazacrekord. Az a hal 30 kilós volt.” 

„A lazacnak elég nagy szálkái vannak, könnyen kivehetőek. 
Ha finom porhanyósra sül, szinte elolvad az ember szájában. 
Érdemes kipróbálni!”